Az elem felfedezéséhez az 1780-as években végzett anatómiai kísérlatek vazettek el.Luigi Galvani,a bolognai egyetem anatómiaprofesszora azt vette észre,hogy a halott békák lába összerándul,amikor kampóval felakasztják õket a vaskorlátra.Egy másik olasz tudós,Alessandro Volta,a paviai egyetem professzora rájött arra,hogy az elektromosságot a rézkampók és a vaskorlát közti érintkezés eredményezi.E felismerésbõl kiindulva,1800-ban megalkotta a Volta-elemet,amely a modern elemek elõdjének tekinthetõ.Az elemeket régebben telepeknek is nevezték,mivel egyes tipusaik,mint az autóakkumlátor is,tulajdonképpen több egyedi elembõl álló csoportok,azaz telepek.Az elem igazán pazarlóan bánik Földünk energiájával: az elõállításához szükséges energia akár 50-szer nagyob is lehet,mint amennyit megtermel.

A golyóstoll "lelke" a nagy pontossággal csiszolt fémgolyó,ez viszi át a gyorsan száradó,olajalapú tintát a papírra.

A golyó általában lágy- vagy rozsdamentes acélból készül,átmérõje kb.1mm,és néhány miliomodcm-nyi pontossággal gömb alakúra csiszolják.Készülhet volfrám és szén ötvözetébõl is,amely csaknem gyémántkeménységü.

A golyó felületét néha érdesítik,hogy jobban tapadjon a felülethez,amelyre írnak.

A kész golyókat acél- vagy sárgaréz foglalatba helyezik,amelyben minden irányban szabadon foroghatnak,majd a foglalat csúcsát behajlítják,hogy a golyó ne essen ki.

Alkonyatkor világszerte milliószám gyúlnak fények az utcákon,hogy aztán hajnalban ismét kialudjanak.A lámpák jó részét maga a napfény kapcsolja be és ki.

A közvilágítást idõkapcslók vezérlik,amelyeknéhány,egymáshoz közeli utca lápáit mûködtetik.Az elsõ idõkapcsolók még mechanikus szerkezetûek voltak,s ezeket,mint az órákathetente fel kellett húzni és be kellett állítani.

A korszerû idõkapcsolók többsége már elektromos órával mûködik,amely egy tárcsát forgat.A tárcsán lévõ kiálló fogak kapcsolják ki és be a világítást a beállított idõpontokban.E kapcsolók hasonlóak a háztartásokban vagy a központifûtési-rendszerekben használt idõkaocsolókhoz.

A világ nagyvárosaiban mindenütt hivalkodóan fénylenek a sokszínû képekké vagy éppen márkanevekké összeálló neonreklámok.

A hagyományos vilanykörtétõl eltérõen,a vékony fénycsövekbõl könnyen alakíthatók ki betûk vagy más,bonyolult alakzatok.

Jellegzetes fényüket az "elektromos gázkisülés" jelenségének köszönhetik.A gázok rendes körülmények között nem vezetik az elektromosságot,jó szigetelõk.Ha azonban a nyomást erõsen csökkentjük,és nagy feszültség alá helyezzük,a gázok is elektromos vezetõvé válnak.

A villanykörte üvegbúrája nrm sokkal vastagabb a papírnál,mégsem törik össze,amikor erõsen megmarkoljuk,hogy a foglalatba csavarjuk.Ennek oka a villanykörte alakjába keresendõ,amely a "tojáshéjelven" alapszik.

A természet már réges-régen megtalálta a megoldást arra,hogyan ne törjenek össze a tojások a rajta kotló madár súlyától.A dolog nyitjaa jellegzetes tojásalak,amely még vékony héj esetébebis nagy szerkezeti szilárdságot biztosít,bármerrõl is érje a nyomás.(Ha a héj túl vastag lenne,a fióka nem tudna utat törni magának.)

A villanykörte- akárcsak a tojáshéj- egészében lekerekedett felületû.Amikor megfogjuk,az erõ az érintkezési ponttól minden irányban szétterjed az üveg görbülete mentén.Ennak eredményeként az erõ sokkal nagyobb felületen oszlik el,s egyetlen pontra sem nehezedk túl nagy nyomás.